II. Henrik halála után özvegye, Medici Katalin terveztetett egy új palotát. 1564-ben Philibert de l'Orme építésszel kezdte az építést. A Palota egy tetőcserép készítő gyár helyére épült, ebből ered a Tuilériák elnevezés is. A palota egy hosszában keskenyedő épület volt közvetlenül a Louvre szomszédságában, magas homlokzattal, egy fő és két kisebb udvarral. Míg a Versailles-i kastély épült, addig XIV. Lajos lakott itt és kertésze André Le Notre telepítette be nyílegyenesen virágokkal és fákkal a parkot 1664-ben. Miután XIV. Lajos kiköltözött Versailles-ba, a Tuilériák Palota elhagyatott lett, csak színháznak használták, kertje pedig a párizsiak divatos helyévé vált. Később XV. Lajos is töltött itt néhány évet, majd a forradalom idején XVI. Lajost itt tartották házifogságban. Napoleon uralkodása alatt nagy hangsúlyt fektetett a Palota helyreállítására, számos építészt, tervezőt és belsőépítészt alkalmazva. A Bourbon újjáépítés után az épület királyi rezidenciaként üzemelt. 1830 júliusában a párizsiak megrohamozták és elfoglalták. Lajos Fülöp tette újra királyi rezidenciává egészen 1848-ig, amikor is újra betörtek és a svájci gárda állomáshelye lett. 1871-ben a párizsi Kommün idején felgyújtották és teljesen porig égett. Az oltás nagyon későn kezdődött és a teljes épületkomplexum a földdel lett egyenlő. Csodálatos módon egyedül a múzeum, a Louvre épülete maradt meg. Napjainkban a Tuilériák kertje egy nyílvános park és igen népszerű.
]]>
A párizsi Szajna part 1991 óta a világörökség része. Sétánk során nagyon sok látnivaló és nevezetesség más perspektívából tárul szemünk elé, mint pl. az Eiffel-torony, a Notre Dame, a Concorde tér és a történelmi hidak. Az első rakpart a Grands-Augustins a XVI. század elején, a Notre Dame-nál található Pont-Neuf híd 1578-ban, míg a mai Concorde tér 1753-ban készült. Ekkor építették a Szajna mindkét partján a rakpartokat is, amely a városi lakosok igen nagy ellenállásba ütközött, mert a parton található házakat le kellett bontani a terület megszerzése miatt. 1870-ben 15 hidat emeltek a folyó felett. A rakpartot kezdetben a folyami hajózásban az uszályok állatokkal való vontatására használták. A közúti forgalom a XX. században indult. Az első utat a Szajna jobb partján 1961-1967 között építették.
A Szajna kettészeli Párizs városát jobb és bal partra. A két oldalon található kerületekben az életvitel is eltérő. A párizsiak szemében a jobb oldal a konzervatívok, míg a bal part a művészek, a bohémebb életet folytatók negyede. A Szajna parton számos könyvárussal találkozhatunk. A legelső 1891-ben a Voltaire rakparton jelent meg, mára számuk eléri a 245-öt. Ezeknél az árusoknál régi és ritka könyveket találhatunk.
Nevezetességek a Szajna parton
Jobb oldal: Louvre, Grand Palais, Tuilériák kertje, Királyi Palota, Concorde tér.
Bal oldal: Notre Dame, Orsay múzeum, Invalidusok, Eiffel-torony, Palais Bourbon (Parlament).
A Sacré Coeur Bazilika Párizs minden pontjáról látható, hiszen a 129 m magas Montmartre dombon épült. A Montmartre jelentése: Mártírok hegye és történelme hosszú időkre nyúlik vissza.
A Sacré Coeur bazilika építésének hátterében az 1870-ben kitört francia-német háború állt. A franciák a veszteségeiket nem politikai, hanem vallási okokra vezették vissza, ezért tervezték el, hogy építenek egy templomot, amelyet Krisztus szívének ajánlanak (ebben az időszakban épült templomok, mind Mária tiszteletére készültek).
1872-ben Párizs püspöke jelölte ki a templom területét, amelyet adományokból építettek. A legtöbb adományozó a szegények köréből került ki és neveiket a felhasznált kövekbe vésték bele.
A bizánci stílusú Bazilika építésze Paul Abadie volt. Az alapkövet 1875-ben helyezték el. Az alapozás több hónapot vett igénybe, mivel a 33 m mély oszlopok nélkül a templom az agyagos földbe süllyedne.
A Bazilika 85 m széles, 35 m hosszú, 83 m magas. A kupola 55 m magas és 16 m széles. 1914-re minden elkészült, beleértve a tornyot is a 19 tonnás haranggal, de kitört az I. világháború, így a felavatására csak 1919 október 16-án került sor. A belül található nagy mozaik 1900-1922 között készült, a festett ablakok pedig 1903-1920 között. A II. világháború során 1944-ben bombatalálat érte, majd 1946-ban restaurálták.
A Sacré Coeur Bazilika elől gyönyörű kilátás nyílik Párizsra.
A világon a legismertebb párizsi sugárút a 2 km hosszú Champs Élysées, amely a Place Charles de Gaulle-tól (Diadalív) a Place de la Concorde-ig (Obeliszk) tart. A Diadalív tetejéről szemünk elé tárul a nyüzsgő forgatag, luxus és különleges üzletek, híres üzletláncok, éttermek és mozik sokasága.
Montparnasse
A 210 m magas Montparnasse torony 1969-1972 között készült. Az 59 emeletes irodaházat a Montparnasse metróállomás tetejére építették. Abban az idõben Európa 2. legmagasabb épülete volt. Az 56. emeletig juthatunk fel, ahol egy étterem és egy kilátóterasz található. Szép idő esetén 40 km-es sugarú körben csodás panoráma nyílik a városra és környékére.
Invalidusok
Az Invalidusok épületegyüttese Párizs 7. kerületében fekszik. A komplexumban található múzeumok, műemlékek, a Dóm a francia katonaság történetét mutatja be az odalátogatóknak.
Királyi Palota
Párizs 1. kerületében, a Louvre északi szárnyával szemben található a Királyi Palota, amelyet eredetileg Bíboros Palotának nevezték, mert Richelieu bíboros építtette saját magának 1624-ben. Később több király lakóhelyéül szolgált, napjainkban az Államtanácsnak ad otthont. A palota belsejében csodás, gondozott park fekszik szökőkúttal, árnyat adó fasorokkal és egy védett árkáddal, ahol főleg régiségboltok és éttermek találhatók.
Pantheon
A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban Franciaország történetében olyan jelentős személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.
1744-ben XV. Lajos egy betegségből felgyógyulva határozta el, hogy helyreállíttatja a Szent Genèvieve templomot, ezzel is adózva Párizs védőszentjének. Marigny márki teljes körű megbízást kapott a helyreállításra, aki a terveket pártfogoltjára, Soufflot építészre bízta. Így kezdődött meg az építkezés a Szent Genèvieve hegyen, ahonnan impozáns kilátás nyílt a városra.
Az alapokat 1758-ban fektették le, de pénzügyi nehézségek miatt az építkezés csúszott és Soufflot halála után 1789-ben az egyik tanítványa Rondelet fejezte be. Az épület 110 m hosszú, 84 m széles és 83 m magas. A késés miatt a templom szerepe, küldetése is megváltozott, hiszen a Forradalmi Kormányzat nagyjainak mauzóleuma lett. A későbbiek során visszakapta templomi szerepét és Franciaország olyan jelentős személyeit temették ide, mint Voltaire, Rousseau, Mirabeau, Marat, Victor Hugo, Emile Zola, és természetesen az építész Soufflot. Charles de Gaulle temettette ide Jean Moulint, a II. világháború legnagyobb francia ellenállóját.]]>
A neobarokk épület korának egyik remekműve volt.
A nagy párizsi átalakulás idején, a második császári korszakban III. Napoleon jelölte ki Hausmannt, hogy felügyelje az átalakításokat.
1858-ban a császár megbízta Hausmannt, hogy tisztítsa meg azt a 12000 m²-es területet, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. Ez az épület Párizsi Opera és Balett, vagy Garnier Opera néven vált híressé. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan megakarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz.
Az építkezés során több problémával is meg kellett küzdeni. Az egyik a mocsaras terület volt, amelyről 8 hónapon keresztül folyamatosan szívták le a vizet. A sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészült.
1875 január 15-én nyitották meg egy pazar gálaelőadással.
Az Operaház fényűzően díszített színes márvány frízekkel, oszlopokkal és szobrászati remekművekkel. A színház bejáratánál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven, Meyerbeer, Philippe Quinault bronzból készült mellszobrai láthatók. A mennyezetet 1964-ben Marc Chagall festette újra.
A XII.század végétől Párizs központjának meghatározó épülete ez a monumentális építmény. I. Ferenc és a Napkirály, XIV. Lajos palotája volt. 1793 óta működik múzeumként. Több, mint 60000 m²-en 35000 festménynek, szobornak, állandó és időszakos kiállításoknak ad otthont. Évente 6 millió ember látogatja.
Concorde
Párizs VIII. kerületében, a Champs Élysée keleti végén fekszik a nyolcszögletũ Concorde tér. A város egyik legnagyobb és legfontosabb tere. A tér közepén található, hieroglifákkal díszített egyiptomi obeliszk, amely egykor a Luxori templom bejáratánál állt 1833-ban került Párizsba, majd 1836-ban Lajos Fülöp király állíttatta fel.A vörös gránit oszlop 23 m magas és 250 tonna.
Bastille
V. Károly király építtette a Bastille-t, amely eredetileg egy kapu volt, majd megerősítették, hogy védelmet nyújtson a városnak. A százéves háború végén börtönként kezdték használni. A francia forradalom 1789. július 14-én innen indult, majd a forradalom idején teljesen lerombolták. A mai Place de la Bastille-on az eredeti erődítmény falát a járdákon jelölve találjuk, míg a későbbiekben megtalált maradványok pár száz méterre lettek felállítva.
Opera
Az épület 1862-1875 között Charles Garnier építész tervei alapján készült. A hatalmas épület 11000 m²-en fekszik, 2200 néző befogadására alkalmas. Kívül és belül gazdagon díszített frízekkel, oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal. A mennyezetet egy több, mint 6 tonnás csodálatos csillár, valamint Chagall festménye díszíti.
Latin negyed
A Szajna bal partján, az egyetemek közelében az 5. kerületben és a 6. kerület egy részén található a Latin negyed (Quartier Latin). Elnevezését a latin nyelvről kapta, amely a középkorban a tanulás nemzetközi nyelve volt és igen sokan beszélték. Az 5. kerület Párizs egyik legrégebbi kerülete, történelme az ókori időkig nyúlik vissza. A negyed hangulatát a szűk, kanyargó utcák kölcsönzik, ahol zsúfolásig megtelt éttermeket, kávézókat, pezsgő éjszakai életet találunk.
Európában a kabaré fővárosa Párizs. A kabaré egy olyan szórakoztató hely, ahol a varieték művészei táncosok és énekesek tartanak magas színvonalú, sokszor szatírikus és ironikus előadást.
Kezdetben irodalmi kávéházak voltak, ahol a híres írók (Dumas, Victor Hugo) találkoztak, majd a későbbiek során a lakosság körében ezek a kávéházak úgy váltak népszerűvé, hogy szórakoztatásként dalokat is énekeltek. A ma ismert kabaré műfaj a XIX. században alakult ki. Az idő haladtával a kabaré két csoportra oszlott. Az egyik az énekes, táncos kabaré, míg a másik a humoros, gúnyolódó kabaré.
Az Invalidusok (Hadirokkantak kórháza) építésének ötlete XIV. Lajostól származik, aki 1670-ben elhatározta, hogy létrehoz a katonáknak egy otthont és egyben kórházat is. Libéral Bruant francia építészt bízták meg és a grandiózus mű 1676-ban el is készült. 1679-ben építettek egy templomot a veteránoknak, majd 1706-ban készült el a Napkirály számára a Dóm.
1804 július 15-e arról nevezetes, hogy ez volt az első alkalom, amikor Becsületrendet osztott itt Napoleon a bátor és hazafias katonáknak szolgálataikért.
Az Invalidusokban rengeteg síremléket találunk. A leghíresebb sír Bonaparte Napoleoné. Mellette számos családtagja és katonája, valamint a mindenkori francia hadsereg hírességei, marsallok és generálisok nyugszanak.
Az Invalidusokban napjainkban is fogadnak nyugdíjas és rokkant francia katonákat. Az épületegyüttes nagyságát, szellemét és jelentőségét mi sem tükrözi jobban, mint hogy 2008. szeptember 13-án XVI. Benedek pápa 260000 ember előtt tartott itt misét.]]>
A párizsi Diadalív a nemzet szimbóluma, egy igazi kapocs az ókor és napjaink között. A Champes Élysées sugárúton, az Étoile-on fekvő építmény egy vonalban található a Louvre és a Défense-i modern Diadalív (Grande Arche ) épületeivel.
A Diadalív megépítése I. Napoleón (1806) álma volt és ő is rendelte el. Jean-François Chalgrin építész a római diadalív képmására tervezte. A különbség csak annyi, hogy oszlopokat nem találhatunk és a párizsi természetesen nagyobb, 50 m magas, 45 m hosszú és 22 m széles. 1836-ban készült el és Lajos Fülöp király adta át.
A négy lábat Cortot, Etex és Rude szobrai díszítik. A Diadalív belsejében 234 lépcső megtétele után egy kivetítőt találhatunk, amelyen az építmény történetével, a szobrokkal és azokkal a feliratokkal ismerkedhetünk meg, melyek szabad szemmel nem is láthatók.
A Diadalív tetején lévő panoráma teraszról csodálatos látvány tárul szemünk elé.
Az ismeretlen katona sírja 1921-ben került a Diadalívhez. Minden nap este fél hétkor gyújtják meg a lángot, amely a mindenkori francia katonaság dicsőségét hirdeti.
Minden francia nemzeti ünnepen a Diadalív az egyik legfontosabb pontja a megemlékezéseknek