Tuilériák kertje
Párizsban rengeteg park és kert található. A Tuilériák kertje a Szajna jobb oldalán a Concorde tértől majdnem Louvre-ig húzódik. 1564-ben Medici Katalin a palotája elé alakítatta ki az olasz reneszánsz stílusú kertet, amelyet később XIV. Lajos rendeztetett át kertészével. A Palota több uralkodó lakóhelye is volt, míg le nem rombolták. Többször bővítették, alakították. Napjainkban a kert igen népszerű mind a párizsiak, mind a turisták körében.
II. Henrik halála után özvegye, Medici Katalin terveztetett egy új palotát. 1564-ben Philibert de l'Orme építésszel kezdte az építést. A Palota egy tetőcserép készítő gyár helyére épült, ebből ered a Tuilériák elnevezés is. A palota egy hosszában keskenyedő épület volt közvetlenül a Louvre szomszédságában, magas homlokzattal, egy fő és két kisebb udvarral. Míg a Versailles-i kastély épült, addig XIV. Lajos lakott itt és kertésze André Le Notre telepítette be nyílegyenesen virágokkal és fákkal a parkot 1664-ben. Miután XIV. Lajos kiköltözött Versailles-ba, a Tuilériák Palota elhagyatott lett, csak színháznak használták, kertje pedig a párizsiak divatos helyévé vált. Később XV. Lajos is töltött itt néhány évet, majd a forradalom idején XVI. Lajost itt tartották házifogságban. Napoleon uralkodása alatt nagy hangsúlyt fektetett a Palota helyreállítására, számos építészt, tervezőt és belsőépítészt alkalmazva. A Bourbon újjáépítés után az épület királyi rezidenciaként üzemelt. 1830 júliusában a párizsiak megrohamozták és elfoglalták. Lajos Fülöp tette újra királyi rezidenciává egészen 1848-ig, amikor is újra betörtek és a svájci gárda állomáshelye lett. 1871-ben a párizsi Kommün idején felgyújtották és teljesen porig égett. Az oltás nagyon későn kezdődött és a teljes épületkomplexum a földdel lett egyenlő. Csodálatos módon egyedül a múzeum, a Louvre épülete maradt meg. Napjainkban a Tuilériák kertje egy nyílvános park és igen népszerű.
Párizsi Szajna part
Ha Párizsban járunk mindenképpen érdemes egy sétát tennünk a Szajna partján, amely oly sok művészt megihletett. A szajna parton nemcsak a folyó, hanem a folyó mentén húzódó látnivalók, mint pl. Ile de la Cité a Notre Dame-mal, a Louvre, a Museé d'Orsay, a Grand Palais és a Petit Palais, az Eiffel torony, a Szabadság szobor is felejthetetlen élményt nyújtanak. Vasárnaponként az autóforgalom elől lezárják a rakpart egy részét, hogy a sétálók, kerékpározók és görkorcsolyások vehessék igénybe.
A párizsi Szajna part 1991 óta a világörökség része. Sétánk során nagyon sok látnivaló és nevezetesség más perspektívából tárul szemünk elé, mint pl. az Eiffel-torony, a Notre Dame, a Concorde tér és a történelmi hidak. Az első rakpart a Grands-Augustins a XVI. század elején, a Notre Dame-nál található Pont-Neuf híd 1578-ban, míg a mai Concorde tér 1753-ban készült. Ekkor építették a Szajna mindkét partján a rakpartokat is, amely a városi lakosok igen nagy ellenállásba ütközött, mert a parton található házakat le kellett bontani a terület megszerzése miatt. 1870-ben 15 hidat emeltek a folyó felett. A rakpartot kezdetben a folyami hajózásban az uszályok állatokkal való vontatására használták. A közúti forgalom a XX. században indult. Az első utat a Szajna jobb partján 1961-1967 között építették.
A Szajna kettészeli Párizs városát jobb és bal partra. A két oldalon található kerületekben az életvitel is eltérő. A párizsiak szemében a jobb oldal a konzervatívok, míg a bal part a művészek, a bohémebb életet folytatók negyede. A Szajna parton számos könyvárussal találkozhatunk. A legelső 1891-ben a Voltaire rakparton jelent meg, mára számuk eléri a 245-öt. Ezeknél az árusoknál régi és ritka könyveket találhatunk.
Nevezetességek a Szajna parton
Jobb oldal: Louvre, Grand Palais, Tuilériák kertje, Királyi Palota, Concorde tér.
Bal oldal: Notre Dame, Orsay múzeum, Invalidusok, Eiffel-torony, Palais Bourbon (Parlament).
Párizsi látnivalók, Champs Élysées, Montparnasse, Invalidusok, Királyi Palota
Champs Élysées
A világon a legismertebb párizsi sugárút a 2 km hosszú Champs Élysées, amely a Place Charles de Gaulle-tól (Diadalív) a Place de la Concorde-ig (Obeliszk) tart. A Diadalív tetejéről szemünk elé tárul a nyüzsgő forgatag, luxus és különleges üzletek, híres üzletláncok, éttermek és mozik sokasága.
Montparnasse
A 210 m magas Montparnasse torony 1969-1972 között készült. Az 59 emeletes irodaházat a Montparnasse metróállomás tetejére építették. Abban az idõben Európa 2. legmagasabb épülete volt. Az 56. emeletig juthatunk fel, ahol egy étterem és egy kilátóterasz található. Szép idő esetén 40 km-es sugarú körben csodás panoráma nyílik a városra és környékére.
Invalidusok
Az Invalidusok épületegyüttese Párizs 7. kerületében fekszik. A komplexumban található múzeumok, műemlékek, a Dóm a francia katonaság történetét mutatja be az odalátogatóknak.
Királyi Palota
Párizs 1. kerületében, a Louvre északi szárnyával szemben található a Királyi Palota, amelyet eredetileg Bíboros Palotának nevezték, mert Richelieu bíboros építtette saját magának 1624-ben. Később több király lakóhelyéül szolgált, napjainkban az Államtanácsnak ad otthont. A palota belsejében csodás, gondozott park fekszik szökőkúttal, árnyat adó fasorokkal és egy védett árkáddal, ahol főleg régiségboltok és éttermek találhatók.
Pantheon
A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban Franciaország történetében olyan jelentős személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.
Sacré Coeur Bazilika
1875 június 16-án kezdték el építeni és 1919 október 16-án avatták Bazilikává a Montmartre-i dombon épült templomot, amely Párizs minden pontjáról látszik. Az országból és a világ számos pontjáról zarándokok ezrei keresik fel minden évben, a Notre Dame után a második leglátogatottabb nevezetesség. A dombról csodálatos kilátás nyílik a városra.
A Sacré Coeur Bazilika Párizs minden pontjáról látható, hiszen a 129 m magas Montmartre dombon épült. A Montmartre jelentése: Mártírok hegye és történelme hosszú időkre nyúlik vissza.
A Sacré Coeur bazilika építésének hátterében az 1870-ben kitört francia-német háború állt. A franciák a veszteségeiket nem politikai, hanem vallási okokra vezették vissza, ezért tervezték el, hogy építenek egy templomot, amelyet Krisztus szívének ajánlanak (ebben az időszakban épült templomok, mind Mária tiszteletére készültek).
1872-ben Párizs püspöke jelölte ki a templom területét, amelyet adományokból építettek. A legtöbb adományozó a szegények köréből került ki és neveiket a felhasznált kövekbe vésték bele.
A bizánci stílusú Bazilika építésze Paul Abadie volt. Az alapkövet 1875-ben helyezték el. Az alapozás több hónapot vett igénybe, mivel a 33 m mély oszlopok nélkül a templom az agyagos földbe süllyedne.
A Bazilika 85 m széles, 35 m hosszú, 83 m magas. A kupola 55 m magas és 16 m széles. 1914-re minden elkészült, beleértve a tornyot is a 19 tonnás haranggal, de kitört az I. világháború, így a felavatására csak 1919 október 16-án került sor. A belül található nagy mozaik 1900-1922 között készült, a festett ablakok pedig 1903-1920 között. A II. világháború során 1944-ben bombatalálat érte, majd 1946-ban restaurálták.
A Sacré Coeur Bazilika elől gyönyörű kilátás nyílik Párizsra.
Párizsi Pantheon
A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban Franciaország történetében olyan jelentős személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.
1744-ben XV. Lajos egy betegségből felgyógyulva határozta el, hogy helyreállíttatja a Szent Genèvieve templomot, ezzel is adózva Párizs védőszentjének. Marigny márki teljes körű megbízást kapott a helyreállításra, aki a terveket pártfogoltjára, Soufflot építészre bízta. Így kezdődött meg az építkezés a Szent Genèvieve hegyen, ahonnan impozáns kilátás nyílt a városra.
Az alapokat 1758-ban fektették le, de pénzügyi nehézségek miatt az építkezés csúszott és Soufflot halála után 1789-ben az egyik tanítványa Rondelet fejezte be. Az épület 110 m hosszú, 84 m széles és 83 m magas. A késés miatt a templom szerepe, küldetése is megváltozott, hiszen a Forradalmi Kormányzat nagyjainak mauzóleuma lett. A későbbiek során visszakapta templomi szerepét és Franciaország olyan jelentős személyeit temették ide, mint Voltaire, Rousseau, Mirabeau, Marat, Victor Hugo, Emile Zola, és természetesen az építész Soufflot. Charles de Gaulle temettette ide Jean Moulint, a II. világháború legnagyobb francia ellenállóját.